92 - Mózes, egy huszonkettő

"Ez a könyv olyan aktuális, mintha tüzes vasat forgatnának a társadalom eleven húsában. Holott ez a tüzes vas már ezerévek óta forog. Azóta biztosan, hogy Mózes Ábrahám és Izsák történetében először megírta az apák és fiúk összecsapását, a szülők és gyereke párviadalát (Mózes 1.22). [...] Szabó Magda regénye szinte tárháza a transzgenerációs, tehát korosztályokon átívelő sérelmek kutatóinak. Hiszen se szeri se száma az öregek által elszenvedett és a fiatalokra rálőcsölt sérelmeknek. A regényben konkrétan olyan szülőkről van szó, akiknek az életét megcsonkította a háború, a lágerek, a személyi kultusz, vagy épp a Horthy-rendszer igazságtalanságai. [...] Ahogy olvassuk, forog ez a regény, mint tüzes vas mindannyiónk húsában, mert érintve vagyunk. Szülők vagyunk és gyerekek vagyunk, fiatalok vagyunk és öregek vagyunk. A sors alakítói akarunk lenni, és olyanok vagyunk, akiket kiűznek a sors alakításának folyamatából." - írja Háy János e kötethez írt utószavában.