„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza”, áll a Bori notesz első oldalán. Ez a száraz mondat végső, megfellebbezhetetlen bizonyossággal közli Radnóti önmeghatározását: magyar költő. A magyar irodalom volt rövid és zaklatott életének egyetlen igazodási pontja. Magyarország politikai vezetése mindezt másként gondolta, hatályos törvényei másként rendelkeztek. Zsidónak minősítették, háromszor küldték munkatáborba, a harmadikból, Borból már nem tért vissza. Versei azonban igen. Szalai Sándor országokon át menekítette haza gondosan letisztázott öt kéziratát, legutolsó öt verse pedig jegyzetfüzetének elázott lapjain is ép maradt. – írja Ferencz Győző, a téma legavatottabb kutatója előszavában. Nagy megtiszteltetés, hogy Radnóti utolsó versei az ő szerkesztésében jelenhetnek meg POKET kiadványban, és hogy e kötettel megemlékezhetünk a 80 éve tragikusan elhunyt költőről. Kiadványunk különlegessége, hogy abdai tömegsír feltárásakor előkerült dokumentumokat és a Szalai Sándor által hazahozott kéziratokat is közli, valamint a Bori notesz korábbi kiadásaihoz képest új, jobb felbontású, színes fényképekkel teszi teljessé e különleges kézirat-együttest.

Molnár Ferenc klasszikusa angol nyelven! One of the most famous Hungarian novels about two gangs of boys fighting a war for a piece of land, a derelict building site which to them is a cherished symbol of freedom, is still the same fascinating story it was nearly a century ago. A true world classic from Ferenc Molnár, The Paul Street Boys, which has been out of print for decades, is a juvenile classic that has lost none of its magic. The Paul Street Boys (1907) was translated into English in 1927 and it is the most successful work of Hungarian youth literature to date.

"Eltévedni emberi dolog. Ismered: eltévedsz a gondolataid, az álmod, az olvasmányod erdejében. Nekimész a lámpaoszlopnak. Elfelejtesz leszállni. Ezek az elképesztően sűrű, rövid írások és a POKET formátum maradéktalanul kedveznek egymásnak. Villamoson és buszon, buszról villamosra szállva, onnan a metróra, aztán megint villamosra ülve átszállásnyi időre sem tudtam abbahagyni az olvasást, menet közben is a történettel haladtam. Az egyetlen történettel, aminek furcsa módon fejezetei ezek az egymástól látszólag független epizódok. Persze, hogy eltévedtem, nem oda jutottam, ahova indultam. Egyáltalán nem bántam, naná, hogy nem." (Müller Péter Sziámi)