"Ez a könyv olyan aktuális, mintha tüzes vasat forgatnának a társadalom eleven húsában. Holott ez a tüzes vas már ezerévek óta forog. Azóta biztosan, hogy Mózes Ábrahám és Izsák történetében először megírta az apák és fiúk összecsapását, a szülők és gyereke párviadalát (Mózes 1.22). [...] Szabó Magda regénye szinte tárháza a transzgenerációs, tehát korosztályokon átívelő sérelmek kutatóinak. Hiszen se szeri se száma az öregek által elszenvedett és a fiatalokra rálőcsölt sérelmeknek. A regényben konkrétan olyan szülőkről van szó, akiknek az életét megcsonkította a háború, a lágerek, a személyi kultusz, vagy épp a Horthy-rendszer igazságtalanságai. [...] Ahogy olvassuk, forog ez a regény, mint tüzes vas mindannyiónk húsában, mert érintve vagyunk. Szülők vagyunk és gyerekek vagyunk, fiatalok vagyunk és öregek vagyunk. A sors alakítói akarunk lenni, és olyanok vagyunk, akiket kiűznek a sors alakításának folyamatából." - írja Háy János e kötethez írt utószavában.

Bátrak, kísérletezők, húsbavágóak, amikor kell, viccesek. Brutális társadalmi kérdéseket feszegetnek, legyen szó mindennapos korrupcióról, szexuális abúzusról, emberkereskedelemről. Schwechtje Mihály az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb színpadi és filmes rendezője. Drámái először jelennek meg kötet formájában, az illusztrációkat ő maga készítette.

"Egyik nap rájöttem, hogy semmi sem érdekel, és minden halálosan bánt." - mondja Mr Gwyn, Baricco regényének főhőse. Elege lesz a sikerből, az írásból, a hírnévből. Talán így is mondhatnák: elfogja az életközepi válság. Aztán persze mégis újjászületik benne a halálos vágy az alkotás iránt. Betér egy galériába, és rájön, hogy portrékat fog írni. Hogy a képek ne legyenek némák és végre hazataláljanak. Mert az igazi portrék elbeszélések. Mert a saját életünkben talán nem is szereplők, hanem sokkal inkább történetek vagyunk.