Ez, József Attila Szabadötletek jegyzéke két ülésben című írása volt. Ez akkor még nem jelent meg nyomtatásban, a kapott példány egyike volt az országban sok felé található szamizdat másolatoknak. Letettem az öltöző asztalomra és az előadás után mohón nekiestem. Ez a példány úgy volt tördelve, ahogy az eredeti (amit sikerült később betekintésre kézbe vennem). Egy-egy oldalon 12-13 sor volt és a sorok rendkívül rövidek voltak. Olykor csak 1-1 szó. Ennek köszönhetően rendkívül gyorsan tudtam olvasni, arra emlékszem, hogy szinte megállás nélkül lapoztam. Ahogy haladtam a vége felé, egyre inkább a hatása alá kerültem. Befejezésekor pedig megrendült katarzist éreztem. A döbbenetes monológ szíven ütött. Úgy éreztem, hogy József Attila sorai az én gyónásom is egyben. Akárcsak a verseiben, itt is beszámolt a magányáról, az elveszettségérzéséről és sóvárgó szeretetvágyáról. Tudom, hogy ezek az érzések hasonló erővel bennünk is megvannak, csak nekünk nincsenek szavaink ennek kifejezésére. - Jordán Tamás

"Gyerekkoromban – vajon szerettem-e Istent? Nem hinném. Igen, őrült felfuvalkodottság lett volna – ez nem a megfelelő szó – a legnagyobb bűnnek látszott azt gondolni, hogy Ő van. Mintha ezzel arra kényszerítettem volna, hogy bennem, ebben a gyönge gyerekben, a nevetségesen hosszú karjaival, legyen, hogy jelen legyen a mi szegényes lakásunkban, ahol semmi sem volt valódi, és minden hazug volt, a bronzot imitáló falitányéroktól kezdve, amelyek papírmaséból készültek, a borosüvegekig, amelyekre drága címkék voltak ragasztva. És aztán…" Rilke Történetek a Jóistenről című kötete vadonatúj fordításban olvasható POKET-kiadásban! "Öröm volt foglalkozni vele, meg néha megrökönyödés is: most nagyon más kontextusa van annak, amit Oroszországról vagy a zsidókról mond, mint amikor először olvastam. Akkor ez a szemlélet a múlthoz tartozott számomra, most viszont sajnos a jelenhez. Az egész gondolkodás, a viszonyok fölcserélhetősége és legfőképp Isten hol gyermekes, hol filozófikus tárgyiasítása viszont most is frissítő. Nem beszélve a legfőbbről, a mondatokról. Mert Rilkénél minden mondat egy önálló kis mű." - írja Schein Gábor, a kötet fordítója. A szöveget ráadásul Paul Klee lélekemelő, „angyalos”-képei díszítik.

Camus leghíresebb regénye, mely sokáig Közöny címmel volt ismert a magyar olvasók számára, legújabb, 2016-os fordításában most POKET-kiadványban olvasható! "Albert Camus alig múlt huszonhat éves, amikor megírta Az idegent, első befejezett regényét, amely két évvel később, 1942-ben jelent meg a neves Gallimard kiadónál. Mi predesztinál egy analfabéta édesanyától született, félárva, Algír egyik szegénynegyedében, nyomorban felnőtt, a szenvedéllyel űzött futballról, valamint a filozófiai szakvizsgáról tuberkolózisa miatt lemondani kényszerült "feketelábú" fiatalembert arra, hogy szakítson a francia regényírói hagyománnyal, és szokatlan minimalista nyelvezetet használva írjon egy, az olvasókat komfortzónájukból kibillentő regényt?" (Körömi Gabriella) A lehetséges válaszokat ebben a nyitott végű műben minden olvasás után más és más irányba kanyaríthatjuk, így válhat ez a könyv egy életre szóló utazássá.