" A POKET Zsebkönyvek célja kezdetektől a közösségi élmény megteremtése az olvasás által, és ehhez elválaszthatatlanul tartozik a kvíz. A kvíz – játék, ami során közös gondolkodásra, kérdésfeltevésre hívunk Benneteket, és keressük az utunkat. Az utunkat az irodalomhoz, egymáshoz, és saját magunkhoz. Nekünk a kvíz mégiscsak: Ti vagytok – akikkel együtt fejlődhetünk, tanulhatunk. Akikkel együtt tudjuk, hogy a füstbe ment terv az anyáról és a szeretetről szól, hogy a két karod a menekülést jelenti a traumákkal teli XX. századból, hogy az Alföld tengersík vidékén a rónák végtelenségét látjuk. Kíváncsiak vagyunk a világra, hogy valahol otthon legyünk benne, ahogy Tamási Áron vallotta [...]. Ez mind a közös történetünk a Kárpát-medencéből. Felfedeznivaló! Ezúttal egy különleges kötettel indulunk el az úton. A POKET Zsebkönyvek Kárpát-medencei kvízkötetének célja, hogy közösen induljunk felfedezőútra, tudásunkat és kíváncsiságunkat megosztva együtt éljük át a magyar irodalom, történelem, művészet, kultúra felemelő, megrendítő, jelentős mozzanatait, alkotásait, helyszíneit." - írja Juhász Anna, a kötet főszerkesztője. Gyertek és játsszunk újra együtt!

"...és amikor Smack levest főztem az ablakban a főzőlapon, amibe camping sajtot nyomtam, még ízlett is, ültem az ablakban, hallgattam a házmester Tourette-szindrómás feleségének őrjöngését és a galambok turbékolását, és képes voltam örülni annak, hogy élek, volt valami romantikus ebben az életben, végtére is a csótányok élete jóval stresszmentesebb, se sárga csekk, se villamosjegy, se adóbevallás, se borítékok, se szerződések, se számlák." - emlékszik vissza egy Gerlóczy Márton nevű elbeszélő egy korábbi írására Fikció című, folytatásos identitás-thrillerének legutóbbi kötetében. Nem másról van szó, mint a Létráról, mely most a POKET Zsebkönyvek gondozásában jelenik meg, Szabó Eszter kiváló, kicsit szívettépő, de nagyon is ismerős hangulatú akvarelljeivel. És hogy mi az, ami bizonyosan kiderül ebből a Gerlóczy-szövegekre oly jellemző tudatfolyam-regényből? Hogy létrára mászni és egy függönykarnist mennyezetbe fúrni nem is olyan veszélytelen vállalkozás.

Egy rendbontó rendteremtő, Jézus kereszthalálának elbeszélése Háy János megfogalmazásában: ez a Passió úgy ismerős, hogy nemcsak archaikus, hanem ízig-vérig jelenkori is. Már nyitánya egészen meglepő, hiszen Jézus jeruzsálemi templom-megtisztításának jelenetével indítja mindnyájunk megváltás-történetét, vagyis Jézus pályájának e korai, jelképes és prófétikus cselekedetet konkrétan is beemeli a keresztény húsvét szenvedéstörténetébe. Annyit elárulhatunk: a fogyasztói-társadalom kritikája mellett még az olykor vulgáris kifejezések sem tudják (mert persze nem is akarják) a parafrázis méltóságát és magasztosságát elvenni. Háy szövege ritmusos, szép, elgondolkodtató, megható és legfőképp nem csak nagyböjtben ajánlott. A kötetet Háy János e szöveghez készült stáció-képei díszítik.

Ez, József Attila Szabadötletek jegyzéke két ülésben című írása volt. Ez akkor még nem jelent meg nyomtatásban, a kapott példány egyike volt az országban sok felé található szamizdat másolatoknak. Letettem az öltöző asztalomra és az előadás után mohón nekiestem. Ez a példány úgy volt tördelve, ahogy az eredeti (amit sikerült később betekintésre kézbe vennem). Egy-egy oldalon 12-13 sor volt és a sorok rendkívül rövidek voltak. Olykor csak 1-1 szó. Ennek köszönhetően rendkívül gyorsan tudtam olvasni, arra emlékszem, hogy szinte megállás nélkül lapoztam. Ahogy haladtam a vége felé, egyre inkább a hatása alá kerültem. Befejezésekor pedig megrendült katarzist éreztem. A döbbenetes monológ szíven ütött. Úgy éreztem, hogy József Attila sorai az én gyónásom is egyben. Akárcsak a verseiben, itt is beszámolt a magányáról, az elveszettségérzéséről és sóvárgó szeretetvágyáról. Tudom, hogy ezek az érzések hasonló erővel bennünk is megvannak, csak nekünk nincsenek szavaink ennek kifejezésére. - Jordán Tamás

"Gyerekkoromban – vajon szerettem-e Istent? Nem hinném. Igen, őrült felfuvalkodottság lett volna – ez nem a megfelelő szó – a legnagyobb bűnnek látszott azt gondolni, hogy Ő van. Mintha ezzel arra kényszerítettem volna, hogy bennem, ebben a gyönge gyerekben, a nevetségesen hosszú karjaival, legyen, hogy jelen legyen a mi szegényes lakásunkban, ahol semmi sem volt valódi, és minden hazug volt, a bronzot imitáló falitányéroktól kezdve, amelyek papírmaséból készültek, a borosüvegekig, amelyekre drága címkék voltak ragasztva. És aztán…" Rilke Történetek a Jóistenről című kötete vadonatúj fordításban olvasható POKET-kiadásban! "Öröm volt foglalkozni vele, meg néha megrökönyödés is: most nagyon más kontextusa van annak, amit Oroszországról vagy a zsidókról mond, mint amikor először olvastam. Akkor ez a szemlélet a múlthoz tartozott számomra, most viszont sajnos a jelenhez. Az egész gondolkodás, a viszonyok fölcserélhetősége és legfőképp Isten hol gyermekes, hol filozófikus tárgyiasítása viszont most is frissítő. Nem beszélve a legfőbbről, a mondatokról. Mert Rilkénél minden mondat egy önálló kis mű." - írja Schein Gábor, a kötet fordítója. A szöveget ráadásul Paul Klee lélekemelő, „angyalos”-képei díszítik.

Egy neves teológustól kérdezték, szerinte milyen Isten? - Egészen más! - felelte. Másvalakit arról faggattak, hol lehet megtalálni Istent? - Hol nem? - hangzott a válasz. Isten végtelenül hatalmasabb nálunk, hiszen több galaxist teremtett, mint ahány homokszem található a világ tengerpartjain. Mégis itt van velünk, bennünk, minden lélegzetvételünkben, szívdobbanásunkban, nélküle nem is élnénk. Együtt sír a sírókkal, nevet a nevetőkkel. Egészen odabújik hozzánk, vagy lenyűgöz a távlataival. Hogyan is írhatnánk le emberi szavakkal? Ezért íratott egy könyvet emberekkel, hogy megmutassa magát. Hogyan is foghatnánk meg, mikor olyan megfoghatatlan? Ezért embertestben lejött közénk, hogy megtapogathassuk, meg is ölhessük, ha akarjuk. Akartuk. És ő belement, beszállt a halálunkba, a fájdalmainkba, borzalmainkba. Most már ott is rátalálhatunk. Isten annyi mindent tett értünk, hogy a világ összes könyvében nem férnének el cselekedetei. Mégis belebújik ebbe a zsebkönyvbe, hogy magaddal vihesd. Hogy kérdezhess. Hogy vele kalandozhass. Hogy rákereshess.

Molnár Ferenc klasszikusa angol nyelven! One of the most famous Hungarian novels about two gangs of boys fighting a war for a piece of land, a derelict building site which to them is a cherished symbol of freedom, is still the same fascinating story it was nearly a century ago. A true world classic from Ferenc Molnár, The Paul Street Boys, which has been out of print for decades, is a juvenile classic that has lost none of its magic. The Paul Street Boys (1907) was translated into English in 1927 and it is the most successful work of Hungarian youth literature to date.

"Eltévedni emberi dolog. Ismered: eltévedsz a gondolataid, az álmod, az olvasmányod erdejében. Nekimész a lámpaoszlopnak. Elfelejtesz leszállni. Ezek az elképesztően sűrű, rövid írások és a POKET formátum maradéktalanul kedveznek egymásnak. Villamoson és buszon, buszról villamosra szállva, onnan a metróra, aztán megint villamosra ülve átszállásnyi időre sem tudtam abbahagyni az olvasást, menet közben is a történettel haladtam. Az egyetlen történettel, aminek furcsa módon fejezetei ezek az egymástól látszólag független epizódok. Persze, hogy eltévedtem, nem oda jutottam, ahova indultam. Egyáltalán nem bántam, naná, hogy nem." (Müller Péter Sziámi)

"Hát nem mindegy egy vaknak, kérdezte Josze rabbi, hogy dél van-e vagy sötét? Egy nap azonban, útban hazafelé szembejött vele egy vak, aki égő fáklyát tartott a kezében. Megkérdezte őt: - Fiam! Minek neked ez a fáklya? A vak pedig azt válaszolta: - Amíg fáklya van nálam, meglátnak az emberek, és figyelmeztetnek, ha gödör vagy tövisbokor kerül az utamba." Schein Gábor regénye az ószövetségi Eszter könyvét fűzi egybe több 20. századi zsidó történettel, Blumenfeld Lipóttól kezdve a vészkorszak tragédiáin keresztül a sztálini évtizedeken át egy gyermek nézőpontjáig. Az emlékezés-felejtés-újraírás homályain keresztül így világítja be a szöveg fénye a múltat, amit ha teljes egészében sosem láthatunk, mások szemén keresztül azonban mégis meg-megpillanthatunk.