Sírok, írok a Fiumeiben – Sétálókötet a Fiumei Úti Sírkertben Budapesten, a Fiumei úti sírkertben sétálva, a síremlékek mellett meg-megállva emlékezhetünk: a könyv lapjain megelevenednek az egykor élő emberek, megismerhetjük egy-egy gondolatukat, és a síremlékük érdekes, sokszor meglepő történetét. A kedves Olvasó kezében tartott kis könyvben 50 név van: 50 író neve. 50 név, 50 életrajz, 50 idézet és 50 síremlék. A Fiumei úti sírkert több mint temető: kívánjuk, hogy a temetőben tett séta során – a könyvben olvasható életutak és idézetek közt szemezgetve – minél jobban megismerjék múltunk nagyjait!

„Ez a jegyzőkönyvecske Radnóti Miklós magyar költő verseit tartalmazza”, áll a Bori notesz első oldalán. Ez a száraz mondat végső, megfellebbezhetetlen bizonyossággal közli Radnóti önmeghatározását: magyar költő. A magyar irodalom volt rövid és zaklatott életének egyetlen igazodási pontja. Magyarország politikai vezetése mindezt másként gondolta, hatályos törvényei másként rendelkeztek. Zsidónak minősítették, háromszor küldték munkatáborba, a harmadikból, Borból már nem tért vissza. Versei azonban igen. Szalai Sándor országokon át menekítette haza gondosan letisztázott öt kéziratát, legutolsó öt verse pedig jegyzetfüzetének elázott lapjain is ép maradt. – írja Ferencz Győző, a téma legavatottabb kutatója előszavában. Nagy megtiszteltetés, hogy Radnóti utolsó versei az ő szerkesztésében jelenhetnek meg POKET kiadványban, és hogy e kötettel megemlékezhetünk a 80 éve tragikusan elhunyt költőről. Kiadványunk különlegessége, hogy abdai tömegsír feltárásakor előkerült dokumentumokat és a Szalai Sándor által hazahozott kéziratokat is közli, valamint a Bori notesz korábbi kiadásaihoz képest új, jobb felbontású, színes fényképekkel teszi teljessé e különleges kézirat-együttest.

Molnár Ferenc klasszikusa angol nyelven! One of the most famous Hungarian novels about two gangs of boys fighting a war for a piece of land, a derelict building site which to them is a cherished symbol of freedom, is still the same fascinating story it was nearly a century ago. A true world classic from Ferenc Molnár, The Paul Street Boys, which has been out of print for decades, is a juvenile classic that has lost none of its magic. The Paul Street Boys (1907) was translated into English in 1927 and it is the most successful work of Hungarian youth literature to date.

"Eltévedni emberi dolog. Ismered: eltévedsz a gondolataid, az álmod, az olvasmányod erdejében. Nekimész a lámpaoszlopnak. Elfelejtesz leszállni. Ezek az elképesztően sűrű, rövid írások és a POKET formátum maradéktalanul kedveznek egymásnak. Villamoson és buszon, buszról villamosra szállva, onnan a metróra, aztán megint villamosra ülve átszállásnyi időre sem tudtam abbahagyni az olvasást, menet közben is a történettel haladtam. Az egyetlen történettel, aminek furcsa módon fejezetei ezek az egymástól látszólag független epizódok. Persze, hogy eltévedtem, nem oda jutottam, ahova indultam. Egyáltalán nem bántam, naná, hogy nem." (Müller Péter Sziámi)

"Hát nem mindegy egy vaknak, kérdezte Josze rabbi, hogy dél van-e vagy sötét? Egy nap azonban, útban hazafelé szembejött vele egy vak, aki égő fáklyát tartott a kezében. Megkérdezte őt: - Fiam! Minek neked ez a fáklya? A vak pedig azt válaszolta: - Amíg fáklya van nálam, meglátnak az emberek, és figyelmeztetnek, ha gödör vagy tövisbokor kerül az utamba." Schein Gábor regénye az ószövetségi Eszter könyvét fűzi egybe több 20. századi zsidó történettel, Blumenfeld Lipóttól kezdve a vészkorszak tragédiáin keresztül a sztálini évtizedeken át egy gyermek nézőpontjáig. Az emlékezés-felejtés-újraírás homályain keresztül így világítja be a szöveg fénye a múltat, amit ha teljes egészében sosem láthatunk, mások szemén keresztül azonban mégis meg-megpillanthatunk.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény király, annak volt egy szegény kis országa. Szegény volt ott mindenki, szegény volt a szegény nép, de szegény volt még a gazdag is, ki így, ki úgy. Ezt a szegény kis országot cudarul oldalba rugdalta a hétfejű sárkány, meg is lett annak a böjtje, mert az bizony életeket követelt a királytól, vagy úgymond, viszi őt is. Hanem aztán a sok gyötrelemben, merthogy nem tudta szegény király, melyik ujját harapja, melyik életét mentse; nosza lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten, odahajigálta a sárkánynak elébb a harmadik királyfit, aztán a napra lehetett nézni, de rá nem legkisebb királylányt, aztán meg válogatás nélkül mind, aki nem volt elég fürge vagy gyanakvó, s a keze ügyébe akadt." A Mohácsi testvérek húsba vágó, igaz történeten alapuló darabja szerelemről, hazaszeretetről, vakhitről - egyszóval a 20. századi Magyarországról

"Az emberi lény mindig egész, mert érzékeli a maga csonkaságát." Visky András, Kossuth-díjas író megrázó és magával ragadó drámakötetében négy nő történetét követhetjük figyelemmel, négy kiszolgáltatott, mégis szent asszony színdarabját. Egy 17. századi, megbecstelenített festőnő, egy mélyszegénységben küzdő örömlány, egy lábamputáción átesett táncosnő és egy apáca... Határhelyzetek, amiken keresztülhaladva túlléphetünk önmagunkon, és egyszerre tapasztalhatjuk meg az olvasás és a színház varázslatát: az empátiával mindig saját bensőnkhöz is közelebb kerülhetünk egy lépéssel. A kötet záró darabja Caravaggio különleges, teátrális eltűnését viszi színre, egyúttal pedig a barokk festő és Artemisia Gentileschi csodálatos festményeiből is magába zár egy válogatást. Visky András a kortárs magyar irodalom talán legkarizmatikusabb szerzője, akinek most megjelenő drámái a nyelv csodáin és a történetek erején keresztül rendítik meg (a legeslegjobb értelemben véve!) olvasóit.

Ez a könyv egy káposzta. Harminc éve voltam gimnazista (ez a káposzta belseje), tizenegy éve írtam róla egy színdarabot (a káposzta közepét), nyolc éve regény lett a színdarabból, és ez a regény most újra megjelenik a POKET könyvek sorozatban (ez már a jelen, a káposzta külső levelei). Ennyi idő alatt történt velem egy és más: öregebb lettem, írtam ezt-azt, elkezdtem festeni a hajamat és született még egy gyerekem (a sorrend nem fontossági). De hiába történt velem ennyi sok dolog, az iskolapadból még mindig nem tudtam kiszállni. Attól tartok, még mindig ott rosszalkodom a padtársammal, rejtegetem a rojtos füzeteimet és a tényt, hogy néha-néha elbóbiskolok órán. És folyamatosan rettegek, hogy feleltet a tanár, mert nem tudok semmit - de közben attól is rettegek, hogy nem feleltet, mint olyasvalakit, aki nem fontos, aki nem is létezik. És ha mégis kihívnak felelni, én a táblánál pofátlanul könyveket írok matekpéldák megoldása helyett, titkon remélve, hogy kapok érte egy ötöst, de legalább egy szánalmas piros pontot. Vagy hogy egyszer valaki például ezt a könyvet (ami ugye káposzta) megsavanyítja, és elteszi magának télire. Később esetleg főz belőle egy finom töltött káposztát." (Szabó Borbála)

Milyen egyedül utazni? Mit keres egy nyugati keleten? Mit lehet megismerni egy tőlünk idegen világból? Élmények, gondolkodás, világfeltárás és mindenekelőtt önmagunk feltárása. Utazás a saját belső Vietnámunkba. Utazás önmagunk legmélyére.