ELŐRENDELÉS!!
Ez a könyv egy káposzta.
Harminc éve voltam gimnazista (ez a káposzta belseje), tizenegy éve írtam róla egy színdarabot (a káposzta közepét), nyolc éve regény lett a színdarabból, és ez a regény most újra megjelenik a POKET könyvek sorozatban (ez már a jelen, a káposzta külső levelei).
Ennyi idő alatt történt velem egy és más: öregebb lettem, írtam ezt-azt, elkezdtem festeni a hajamat és született még egy gyerekem (a sorrend nem fontossági).
De hiába történt velem ennyi sok dolog, az iskolapadból még mindig nem tudtam kiszállni. Attól tartok, még mindig ott rosszalkodom a padtársammal, rejtegetem a rojtos füzeteimet és a tényt, hogy néha-néha elbóbiskolok órán. És folyamatosan rettegek, hogy feleltet a tanár, mert nem tudok semmit - de közben attól is rettegek, hogy nem feleltet, mint olyasvalakit, aki nem fontos, aki nem is létezik.
És ha mégis kihívnak felelni, én a táblánál pofátlanul könyveket írok matekpéldák megoldása helyett, titkon remélve, hogy kapok érte egy ötöst, de legalább egy szánalmas piros pontot.
Vagy hogy egyszer valaki például ezt a könyvet (ami ugye káposzta) megsavanyítja, és elteszi magának télire. Később esetleg főz belőle egy finom töltött káposztát." (Szabó Borbála)
Milyen egyedül utazni? Mit keres egy nyugati keleten? Mit lehet megismerni egy tőlünk idegen világból? Élmények, gondolkodás, világfeltárás és mindenekelőtt önmagunk feltárása. Utazás a saját belső Vietnámunkba. Utazás önmagunk legmélyére.
Ezek a versek azoknak szólnak, akik nem tudnak aludni. Azoknak, akik a hangzavarban is magányosak, akik nem tudják merre van az előre, és nem értik, miért találják magukat mindig ott, ahonnan indultak. A zavarbaejtően érzékenyeknek, akik nem mernek szeretni senkit, beleértve saját magukat is. A gyáváknak, akik félnek meghalni, de fogalmuk sincs, hogyan kellene élni. Nem mintha bármire is megoldást adnának, de költészet már csak ilyen műfaj. Ezek a versek azoknak szólnak, akik nyitott szemmel fekszenek a sötétben, örökké éberen. Legalább nem lesznek egyedül.