Hamlet naplója

"...ezt a darabot nem lehet eljátszani, csak játszani lehet örökké, egyfolytában!" (Gábor Miklós) Gábor Miklós könyvében tárgyilagos szakmai pontossággal, de írói álomfejtéssel írta le a színpadi szülés-születés folyamatát, ahogy napról napra, próbáról próbára alakult, formálódott benne és általa Hamlet, a dán. Hamlet, aki otthon van és idegen a hajdani Helsingőrben, s aki otthon van és idegen Budapesten, néhány évvel 1956 után. Hamlet, aki a gyilkosság szennyezte dán királyi udvarban, s aki a tankokkal hallgatásra kényszerített Budapesten tépelődik: mit tegyen? Mit kell tennie? Hamlet a királyság feltétlen híve volt, amíg apja ült a trónon, s most a király mellé kellene állnia, Claudius mellé, aki meggyilkoltatta az apját. A királyban csalódott? A királyságban? Megváltható még Dánia? S ha igen, neki kell az ország feltámadásáért önmagát föláldoznia? - írja a kötet előszavában Szigethy Gábor.