Frida közelebb került hozzám, mint bármikor – nemcsak azért, mert a kézírását sillabizálgatva, a privát rajzait bámulva elvesztettem az időérzékemet, és átléptem a tükrön (az övén, az enyémen), hanem azért is, mert, mint minden műfordító, a lélegzetemből adtam neki, rajtam át beszélt – olyan ez, és Frida esetében különösen jó a hasonlat, mint egy nagyon intim páros tánc, ahol hol elválnak, hol egybeforrnak a táncosok. Nyilván ez – különösen versfordítás esetében – azzal jár, hogy hol egyikük, hol másikuk arcát látja jobban az olvasó, de ez itt kicsit sem baj, hiszen ezúttal az eredeti szöveget is sorról sorra megnézheti. Ebben a naplóban a képek nélkül nem úgy élnek a szavak, mint az írás-kép egyidejűségében, úgyhogy a magyar szöveg inkább csak segédegyenes, mint cél. Nem a fordítás a lényeg itt, hanem az élmény.
Ez a könyv egy csoda, a megvalósult álom. Kicsi, könnyen kézben tartható és csodálatos illusztrációkkal van tele. A szövegeket pedig Szabó T Anna remek fordításában olvashatod. Köszönöm.