"Hát nem mindegy egy vaknak, kérdezte Josze rabbi, hogy dél van-e vagy sötét? Egy nap azonban, útban hazafelé szembejött vele egy vak, aki égő fáklyát tartott a kezében. Megkérdezte őt: - Fiam! Minek neked ez a fáklya? A vak pedig azt válaszolta: - Amíg fáklya van nálam, meglátnak az emberek, és figyelmeztetnek, ha gödör vagy tövisbokor kerül az utamba." Schein Gábor regénye az ószövetségi Eszter könyvét fűzi egybe több 20. századi zsidó történettel, Blumenfeld Lipóttól kezdve a vészkorszak tragédiáin keresztül a sztálini évtizedeken át egy gyermek nézőpontjáig. Az emlékezés-felejtés-újraírás homályain keresztül így világítja be a szöveg fénye a múltat, amit ha teljes egészében sosem láthatunk, mások szemén keresztül azonban mégis meg-megpillanthatunk.

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény király, annak volt egy szegény kis országa. Szegény volt ott mindenki, szegény volt a szegény nép, de szegény volt még a gazdag is, ki így, ki úgy. Ezt a szegény kis országot cudarul oldalba rugdalta a hétfejű sárkány, meg is lett annak a böjtje, mert az bizony életeket követelt a királytól, vagy úgymond, viszi őt is. Hanem aztán a sok gyötrelemben, merthogy nem tudta szegény király, melyik ujját harapja, melyik életét mentse; nosza lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten, odahajigálta a sárkánynak elébb a harmadik királyfit, aztán a napra lehetett nézni, de rá nem legkisebb királylányt, aztán meg válogatás nélkül mind, aki nem volt elég fürge vagy gyanakvó, s a keze ügyébe akadt." A Mohácsi testvérek húsba vágó, igaz történeten alapuló darabja szerelemről, hazaszeretetről, vakhitről - egyszóval a 20. századi Magyarországról

"Az emberi lény mindig egész, mert érzékeli a maga csonkaságát." Visky András, Kossuth-díjas író megrázó és magával ragadó drámakötetében négy nő történetét követhetjük figyelemmel, négy kiszolgáltatott, mégis szent asszony színdarabját. Egy 17. századi, megbecstelenített festőnő, egy mélyszegénységben küzdő örömlány, egy lábamputáción átesett táncosnő és egy apáca... Határhelyzetek, amiken keresztülhaladva túlléphetünk önmagunkon, és egyszerre tapasztalhatjuk meg az olvasás és a színház varázslatát: az empátiával mindig saját bensőnkhöz is közelebb kerülhetünk egy lépéssel. A kötet záró darabja Caravaggio különleges, teátrális eltűnését viszi színre, egyúttal pedig a barokk festő és Artemisia Gentileschi csodálatos festményeiből is magába zár egy válogatást. Visky András a kortárs magyar irodalom talán legkarizmatikusabb szerzője, akinek most megjelenő drámái a nyelv csodáin és a történetek erején keresztül rendítik meg (a legeslegjobb értelemben véve!) olvasóit.