Bátrak, kísérletezők, húsbavágóak, amikor kell, viccesek. Brutális társadalmi kérdéseket feszegetnek, legyen szó mindennapos korrupcióról, szexuális abúzusról, emberkereskedelemről. Schwechtje Mihály az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb színpadi és filmes rendezője. Drámái először jelennek meg kötet formájában, az illusztrációkat ő maga készítette.

"Egyik nap rájöttem, hogy semmi sem érdekel, és minden halálosan bánt." - mondja Mr Gwyn, Baricco regényének főhőse. Elege lesz a sikerből, az írásból, a hírnévből. Talán így is mondhatnák: elfogja az életközepi válság. Aztán persze mégis újjászületik benne a halálos vágy az alkotás iránt. Betér egy galériába, és rájön, hogy portrékat fog írni. Hogy a képek ne legyenek némák és végre hazataláljanak. Mert az igazi portrék elbeszélések. Mert a saját életünkben talán nem is szereplők, hanem sokkal inkább történetek vagyunk.

"...ezt a darabot nem lehet eljátszani, csak játszani lehet örökké, egyfolytában!" (Gábor Miklós) Gábor Miklós könyvében tárgyilagos szakmai pontossággal, de írói álomfejtéssel írta le a színpadi szülés-születés folyamatát, ahogy napról napra, próbáról próbára alakult, formálódott benne és általa Hamlet, a dán. Hamlet, aki otthon van és idegen a hajdani Helsingőrben, s aki otthon van és idegen Budapesten, néhány évvel 1956 után. Hamlet, aki a gyilkosság szennyezte dán királyi udvarban, s aki a tankokkal hallgatásra kényszerített Budapesten tépelődik: mit tegyen? Mit kell tennie? Hamlet a királyság feltétlen híve volt, amíg apja ült a trónon, s most a király mellé kellene állnia, Claudius mellé, aki meggyilkoltatta az apját. A királyban csalódott? A királyságban? Megváltható még Dánia? S ha igen, neki kell az ország feltámadásáért önmagát föláldoznia? - írja a kötet előszavában Szigethy Gábor.